Az 1956-os forradalmat a háború utáni Magyarország legsötétebb fejezete előzte meg. A sztálinista diktatúrával szembeni növekvő ellenállás a budapesti diákok békés tüntetéseihez vezetett, amelyekhez hamarosan sok ezer tiltakozó fiatal csatlakozott. A felkelés fegyveres összecsapásba torkollt, a kezdeti sikereket viszont november 4-én a szabadságharc véres leverése követte.
A 20. századi magyar történelem talán legmeghatározóbb napjaira emlékeztek intézményünk diákjai. A kilencedik évfolyam tanulói rövid jelenetekben mutatták be a szabadságharc előzményeit és tragikus eseményeit. A mozgóképek, valamint a megfelelő zenei aláfestés segítségével élethűen adták át a forradalmi időszak alatt uralkodó hangulatot: Kezdetben játszó gyermekek, kávézókban üldögélő, beszélgető emberek, sétáló barátnők szerepelnek, a falon plakátok, azokon szereplő értékek, mint például szabadság, biztonság, jövő, haza… hirtelen rémült sikoly hallatszik, oda az idill, fejetlenség, kavarodás alakul ki, embereket tartóztatnak le, katonák tépik le a plakátokat, az államhatalom jelképeit tartják magasba, majd a forradalmárok ismét eltávolítják, a foglyokat szabadon engedik, a szabadságharc híres jelképét, a lyukas magyar zászlót lengetik.
Az ünnepség Gosztonyi Péter „Föltámadott a tenger“ című korabeli művéből idézett részlettel zárult, amely összegezte az eseményeket és a forradalom jelentőségét. Ebben többek között az áll, hogy a szabadságharc története nemcsak a forrongás és a harc története volt, hanem az előző 100 év legnagyobb boldogsága is. A felkelés kezdetétől annak leveréséig tartó tíz nap maga volt a mennyország. Az egész ország boldog volt.
Az elhangzott gondolatokkal összhangban a megemlékezés szereplőinek sikerült a kétségtelenül tragikus és szomorú 56-os eseményekben valami megbékéltetőt találniuk, és ezt közvetíteniük diáktársaik felé.
Köszönetet mondunk a megemlékezésen szereplő diákoknak, valamint a pedagógusoknak előkészítő munkájukért!
Comments